In Szaúd-Arábia
Az úgy volt, hogy tegnap este elvisznek a polgármesterhez. Ugyanis a szomszédban két cementüzem működik, persze szűrő nélkül. Ezen kívül nem vezet az út a kapuhoz, pedig az országút mellett vagyunk. El akarjuk érni, hogy ez a helyzet megváltozzon, egyrészt, mert az iskolát rendeltetésszerűen használni akarjuk, illetve szeptember közepén a megnyitóünnepségre jön a tartomány legnagyobb embere, a herceg, akit mégsem lehet ölben átvinni a homokbuckákon, hogy elvágja a szalagot. 
 
Végül semmi hivatalos látogatás, hanem tegnap este 10-től éjjel 2-ig egy búcsúban voltunk (itt éjjel vannak a közösségi rendezvények, a kisgyerekek vígan szaladgálnak ilyenkor, hogy másnap aztán végigaludják a nappalt), ahol mindent végigmutogattak nekünk, mindent végigkóstoltattak velünk, tevegelnem is kellett, és végül a polgármesterrel és a teljes városvezetéssel együtt iszogattunk arab kávét és arab teát egy hagyományos sátorban szőnyegeken kuporogva, ahogy dukál. Mi voltunk a “német idegenek”. Mikor megkérdezték tőlem, hogy merre van Magyarország és hogy sok teve van-e nálunk, kiderült, hogy sokan nem értették, mi az a Hungary Listeni/ˈhʌŋɡəri/ és amikor mondtam: magyar, rögtön felderült az arcuk, így már értik: ‘mádzsár’.
 
Mindenki nagyon közvetlen, a polgármester is, örülnek, hogy végre nagy iskolájuk lesz, fontos emberekké váltunk a közösség szemében. Honap a tartományi oktatási miniszter vezet körbe a városon, jövő szerdán a herceg kerti fogadására vagyunk hivatalosak, mintegy 3000 fontos ember között. Ennél jobb reklám nem is kell.
 
Ma reggel, az iskola felé tartva látjuk, hogy már dolgoznak is a munkagépek a bevezető úton. Egy-két telefon elég volt, úgy tűnik. Itt minden az összeköttetéseken múlik.
Recommended Posts

Leave a Comment

Start typing and press Enter to search