In Szaúd-Arábia
Fogalmam sem volt, milyen ez a világ, milyenek az emberek itt. Nyugaton szinte mindenki fejében csak a sztereotípia él, hogy olajban gazdag és négy feleség engedélyezett. Ezzel szemben alig két hét alatt mély kapcsolatokra tettem szert. Azért, mert itt az emberek figyelnek a másikra, odafigyelnek arra, amit a másik mond. Lehet, hogy nem értik vagy nem értenek vele egyet, de a fő, hogy tisztelettel vannak a másik iránt. Csupa érdeklődést kaptam, és amikor érezték, hogy ez az idegen őszinte velük, maguk is megnyíltak. Itt az adott szónak súlya van. Nem könnyű alkudni, de kötelező, és ez nem csak valami bazári játék turisták számára, hanem megintcsak tisztelet a másik iránt, hogy komolyan veszem az üzletet. Itt sose hallod, hogy majd a bíróságon találkozunk. Az emberek megbeszélik a dolgokat, igyekeznek megegyezni, békés úton rendezni a vitás ügyeiket. Itt az ügyvédeknek nem terem sok babér. Ha nem sikerült valamiért megegyezni, a város öregei elé viszik a dolgot, akik – alaposan meghallgatva a feleket – végül is a családok kezébe adják a javaslatukat, elsimítani nekik kell. Ez állítólag a legtöbbször sikerül. 
 
Igaz, hogy szigorúnak tűnhetnek a társadalmi érintkezés szabályai, például a házasságkötés terén, a férfi-női kapcsolatok korlátozásával, de ez is, mint oly sok más dolog a családok egymás iranti tiszteletén alapul. Nem történhet meg olyan, hogy az egymás számára kiválasztott két fiatal – visszalépve a házasság lehetőségétől, mert esetleg nem olyanra számított, mint akit bemutattak neki (erre mindenkinek joga van) – nyíltan becsmérelné a másik nem-kiválasztottat. Nem jött össze, hallgat róla, kész.
 
Ma elvittek két múzeumba is minket. A 100 évvel ezelőtti állapotokra visszatekintva ismét bebizonyosodott, hogy bármely nemzet, nép milyen kemény harcot vívott a felemelkedésért, fejlődésért. A sivatagban régen nem volt más, csak datolya, szöcske és teve, ebből kellett életben maradni. Sajnos, a mai fiatalok, akik csak a néhányadik, de lehet, utolsó generáció, ami az olaj nyújtotta gazdaságot élvezheti, nem kötődik a múlthoz, a hagyományokhoz és a régi értékeket nem becsüli. Ez láthatóan fájdalmas tudat az idősebbek, bölcsebbek számára, akik viszont szívesen osztották meg gondolataikat a messziről jött idegenekkel, kíváncsian várva véleményüket. 
 
Az itteni emberek szeretnek beszélni, beszélgetni, megosztani egymással gondolataikat, véleményüket. Ez a nyugati emberben türelmetlenséget kelthet, hiszen itt fontosabb maga a beszélgetés, tárgyalás, minthogy egy megadott időpontban végezzünk. Még egyszer, itt máshogy telik az idő.
 

Kultúrális sokk? A tapasztaltabbak két dolgot mondanak. Az egyik, hogy minden nap úgy kelj fel, hogy felkészülsz arra, amire nem lehet felkészülni. A másik az, hogy ne fáraszd magad azzal, hogy folyton a magad kultúrájához hasonlítod az ittenit. Ez ilyen, így működik, így halad az idő, ilyenek a kapcsolatok, légy türelmes az emberekhez, a kultúrához és megtalálod az utadat benne. Egyelőre igyekszem e másodikat követni, bár volt már olyan helyzet, ami nagyon váratlanul ért.

Recommended Posts

Leave a Comment

Start typing and press Enter to search