In Szaúd-Arábia

Gondolom, sokan várják otthon az iskolakezdést. Nem én találtam ki, egy kabarétréfában hallottam (ugye megvan?), hogy míg a gyerekek izgatottan várják, hogy nyári élményeikről meséljenek padtársaiknak, a felnőttek egy része (a fele; az apukák) pedig epedve várja a nyugalmat, amint a munkahelyén, gyerekzsivaj nélkül tölthesse napjait. Ki ezért, ki azért.

Mi is izgatottan várjuk; egy hét múlva nálunk is iskolakezdés. Milyen fiatalembereket kapunk, milyen várakozásokkal jönnek, milyen előképzettséggel rendelkeznek, mire a mi padjainkba ülnek?

Megannyi kérdés, amire majd egy hét múlva kapunk valamilyen választ; egy hónap múlva meg egészen pontos képünk lesz róla. A helyi közösség minden szintjén nagy az elvárás; az utca emberétől a polgármesteren, a kormányzón át a tartományi hercegig egytől-egyig komoly fejlődést vár attól, hogy a városban megjelent a német szakképző iskola. A helyi üzlet- és szállás-tulajdonosokról nem is beszélve…

Feszített tempóban dolgozunk, hogy meg tudjuk nyitni a kapukat, kevés a pihenő, sok mindent kell rövid időn belül a helyére tenni.

Ami már a helyén van: talán nem érzékelhető a képen, de a campus nagyon nagy; egyetemnek is beillene. Adminisztrációs (központi) épület, négy nagy oktatóépület, laborok, egy mecset, több kiszolgáló-épület, cafeteria és az audmax.

 Focipálya, futópálya, kosár- és röplabdapálya a sprotolni vágyó fiataloknak, valamint hatalmas parkoló (nem látszik itt), hiszen ide mindenki autóval fog járni tanulni.

A sok feladat mellett azért jut idő néha egy kis kikapcsolódásra, egy munkaebédre a kollégákkal vagy egy kis esti csapatásra a homokban…

 

 

Recommended Posts

Leave a Comment

Start typing and press Enter to search