szerző:
ebben a kategóriában: Szaúd-Arábia
Oktatási intézményként rendkívül fontosak a közösségi kapcsolatok. Sikerült oylan helyi segítőkre szert tenni, aki különféle indíttatásokból bár, de fontosnak tartották, hogy az új intézmény és a város vezetősége egymásra találjon és megtalálja a hangot egymással. Ennek egyik helyszíne a Nyári Fesztivál volt, ahova többször is meghévták a testületet a polgármester, a kormányzó és a tartományi helyettes herceg nevében.
A hivatalos protokoll szerint zajló látogatásokon túl ez az informális módja az ismerkedésnek mókásan mutatott be minket, egyelőre idegeneket a helyi közösségnek. A Fesztiválon a város apraja-nagyja kint volt. Jellemzően egy hatalmas, füves, gondozott parkban, és éjszakánként tartották a programot. Nappal ugyanis árnyékban volt 48 fok, ami miatt nem lehetett volna mozdulni sem. Kellemes volt a séta a szépen feldíszített, kivilágított pálmasorok között.
A helyi asszonyok – persze szigorúan az arcukat letakaró fátyol mögül – jól megnézhették a korzózó nyugati férfiakat, megjegyzéseket is tettek érzésem szerint, és a bártabbak közelebb lépve mobiljukkal le is fotóztak maguknak.
Szóba csak a férfiak álltak, állhattak velünk, akik a legegyszerűbb dolgokra voltak kíváncsiak: Honnan jöttünk? (És az hol van?) / Mi a nevünk? (És az mit jelent?) / Ugye sok teve van az országunkban is? (És hogy lehet, hogy csak az állatkertben van?!)

 

 

 

 

 

Javasolt bejegyzések

Szólj hozzá