In Szaúd-Arábia

Tegnap úgy döntöttünk hárman, elautókázunk a 80 km-re lévő nagyvárosba, a Qassim-tartomány legnagyobbikába a maga 650 ezer lakosával). Úgy terveztük, sétálunk este egy jót a központban, majd vacsorázunk és hazaindulunk.

Így is lett, elindultunk, de Buraydah (így hívják) közelébe érve rájöttünk, fogalmunk sincs, merre kell keresni a belvárost, ezért nekiindultunk az orrunk (az én orrom, hogy pontosítsak) után. Megálltunk érdeklődni egy benzinkútnál, és ha már ott voltunk, megejtettem első tankolásomat az országban. Több, mint 26 litert tankoltak, 12 riált fizettem érte, ami ugye literenként nem egészen 28 Ft-ra jön ki. Ha valami olcsó itt, az a benzin. Legalábbis most még. (Összehasonlításul: egy liter ásványvíz 120 Ft; több, mint négyszer annyiba kerül.)

Végül egyre nagyobb dugóba kerülve evickéltünk befelé; a neccesebb forgalmi helyzeteket, amikor csak majdnem vitte el egy nagy terepjáró vagy pick-up a mi kis nyüzüge bér-Hyundai-unk elejét vagy végét, kollégáim hangos felszisszenésekkel ünnepelték.
Már majdnem tudtuk, merre is van az előre, amikor egy emberként kiáltottak fel: “- Attila, most állj meg ott, annál a mecsetnél, imádkoznunk kell, maghrib (vagy isha, már nem emlékszem, melyiknél tartottunk) van!” Hallgatva az immár megszokott felszólításra, jólnevelten kiálltam a forgalomból, természetesen nem használva az irányjelzőt és a belső sávból indítva a manővert, ahogy az itt illő és biztonságos. Minden más mozdulat csak megzavarná a többi sofőrt. A koreográfia szerint szó nélkül kipattantak és elviharzottak a mecset felé, engem otthagyva az autóban egyedül. Ilyen kor jobb híján elmélkedem, mert ugye kiszállni teljesen felesleges – az ima idejére minden bolt és hely bezár, legfeljebb az üres utcán bolyonghatnék. Megint elfelejtettek poharas vizet hozni nekem a mecsetből, pedig mindig megígérik.

Mire visszatértek (volna), kiderült, hogy az egyikük elveszett, mégpedig mert véletlenül egy optikusokkal teli utca mellett volt a mecset, és hogy-hogynem, éppen ő akart már Rijád óta titániumkeretes szemüveget venni. “- Nem!”, mondom, előbb iszom, mert szomjanhalok, majd azután sétálunk. Kerestünk egy boltot, ami jó messze volt, mert az optikusok után át kellett verekednünk magunkat a méterárusok, majd a szerszámosok, a suszterek (a fiatalok már talán nem is tudják, mi az a suszter), végül a pakisztáni éttermek negyedén. Verekednünk, mert péntek este lévén elég sokan kószáltak az utcán este, így töltve szabadnapjukat.

Végre megvolt a hideg víz, lehetett menni sétálni. Nem nyújtom soká, kb. 8 optikushoz kísértük el a kollégát, loholva utána, várakozva, beszélgetve, miközben válogatott, alkudott. Kiderült egyébként, hogy az országban az optikus-piacot egyiptomiak uralják; a kolléga is például 8 egyiptomitól nem vett végül szemüveget…

********

Haszna is volt a várakozásnak. Ugyanis nem értettem, és meg is kérdeztem, miért hívja az egyik a másikat Abu Abdullahnak, nem pedig Mohammadnak, ami az ő kereszt– első neve. Kiderült, azért, mert az ő neve Mohammad Abdullah Mohammad , és a második neve a legnagyobb fiáé, a harmadik neve az apjáé (ami történetesen az ő neve is, minő véletlen).

Márpedig az arab kultúrában, ha valakivel összebarátkozol, de azért nem vagytok puszipajtások, az illem úgy diktálja, hogy az első fia nevén szólítsd ismerősödet, nem pedig az első nevén; a példánkban szereplő személyre alkalmazva Abu Abdullah-nak, “Abdullah apjá”-nak nevezve őt a nyilvánosság előtt. Ha valakinek nem született (még) fia és akár házasságban él, akár nem, az apja nevét használjuk az Abu előtag után, merthogy olyan biztos (sic!) volt neki.

Így hát én elsősorban Abu Bandee volnék, illetve Abu Bandee Gyula, tiszteletet adva egyetlen, de legidősebb fiamnak és apámnak is.

********

De miért Attallah?!

Azért, mert amikor kimondom a nevem itt, szinte minden helybéli felkiált a keresztnevemet hallva: De hiszen értem, ez mit jelent! Te arab vagy! És nevetnek.

Ugyanis a nevem jelentése “Isten ajándéka”, amit – mondjuk ki – nem esett nehezemre azonnal elfogadni.

Így hát a tanulók az első, ismerkedő előadásomon ezt a bemutatkozást hallják majd:

Welcome on board of our College, my name is Mr. Attallah but please call me Abu Bandee.

Recommended Posts
Showing 2 comments

Leave a Comment

Start typing and press Enter to search