szerző:
ebben a kategóriában: Csád

Egy kis kitérő egy másik kultúrába.

Mint írtam, vegyes nemzetközi csapat verbuválódott itt össze és néha beszélgetünk egymás szokásairól, kultúrájáról is.

Csádban egy nő annál értékesebb, minél többször elválik. Nem úgy, mint itt, ahol amint férjhez megy,  vége az önálló életének, vagy mint Európában és általában véve a nyugati társadalmakban, ahol értékvesztettséget élhet át egy nő, mikor elválnak tőle vagy akár maga dönt így.

Ha egy nő elválik Csádban, hangos öröm-rikoltozással adja a környék és a világ tudtára, hogy újra szabad, újra megvásárolható. Nem úgy tekint rá a társadalom és a férfiak, mint aki nem lett volna elég jó a férjének, hanem, mint aki egyre tapasztaltabb háztartási és szerelmi téren egyaránt.

Ha megromlik a viszony férj és feleség (jobban mondva feleség és férj) között, a feleség gyakran mondja, válj csak el tőlem, a következő férjem már a kapuban áll, várva, hogy ő legyen a szerencsés kiválasztott.

A nő családja számára is ünnep a válás, gyakran egész éjszakán át tart a dínom-dánom, hiszen a válás szinte biztosan azt jelenti, hamarosan újra pénz áll a házhoz, amikor az új férjjelölt lefizeti a foglalót, aztán a feleség teljes árát.

Az elvált nő felismerhető az utcán, másként jár, hagyományosan más stílusban öltözik, mint a házasságban élők, ugyanis a férfi számára veszélyes lenne egy házas nő után koslatni; a feleség családja, törzse akár el is teheti láb alól, míg elvált nő esetében az udvarlásnak semmi akadálya.

Csádban a nők az első férjüket nem maguk választják; a család intézi helyettük, de utána mindahányszor övék a választás, ésszel és érzelmekkel a legjobb döntést hozva.

Javasolt bejegyzések
2 hozzászólás

Szólj hozzá