In Szaúd-Arábia
Végre eljutottunk ide is. Egy hét késéssel, de elindítjuk az iskolát. 5 heti megfeszített munkával a porral lepett, nem működő, de egyébként üres épületekből tiszta, rendezett és berendezett campus-t “varázsoltunk” a diákok számára. Nagy segítségünkre volt ebben a város helyi vezetése, akik megépíttették a bekötőutat és kitakaríttatták a campus belterületét. Valószínűleg a mai napon lesz a legszebb, legtisztább a környezetünk, mert sajnos a szaúdi kultúrába “nem fér bele” az, hogy a szemetet a szemetesbe dobjuk ki. Volt olyan eset is, hogy az úton sétáltam, és majdnem eltalált egy félig teli kólásdoboz, amit egy nagy sebességgel haladó gépjármű ablakából dobtak ki az útra. A szemetet a rabszolgák (pakisztáni és banladesi éhbéresek) szedik fel nap-mint-nap.
Az első tanítási nap mindenesetre szépen telt; megjöttek a diákok, beiratkoztak, udvariasan meghallgatták az üdvözlő beszédet és a tanulmányi és házirendi tájékoztatót. A házirend aláírásával volt csak egy kis gond, mert nem mintha nem akarták volna aláírni, de ők még soha nem láttak ilyet és ezért nem tudták, mit is kezdjenek, vele. “Mi történik, ha aláírják?! MIért lényeges ez?!” – ezt még felfogni sem voltak képesek; nemhogy magukévá tenni a fegyelem fogalmát.
Bevezettük a kantinban a sorbanállás rendszerét. Ugyanis a szaúdi szokás az, hogy mindenki egyszerre tömörül a pulthoz (egyébként ez bármilyen pultra igaz), és – nekünk furcsa módon – nem a legerősebbet, hanem a később jövőt szolgálják ki először.  Ez itt így természetes.
Volt olyan esetem a boltban, hogy már nagyon utáltam, hogy mindig beelőznek, és (ittartózkodásom alatt mindössze egyszer) szóvá tettem. Az illető aztán ékes angolsággal, de vitriolosan megjegyezte, hogy mi az, talán sietek valahová?! Igaz, nem siettem sehová, itt ilyen ráérős a kultúra, de ő talán igen?!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Recommended Posts

Leave a Comment

Start typing and press Enter to search