In Törökország

Bár magam is részese lehettem ennek a lenyűgöző élménynek, a leírást most másvalakire “bízom”:

Forrás: tedeinturkey.wordpress.com

Bár Konyába még nem jutottam el, hogy a megszületésének helyén láthassam a dervisek misztikus táncát, Isztambulba már igen. Az 550 évvel ezelőtt török fürdőnek épült Hocapaşa ma kulturális központként várja a török kultúra iránt érdeklődőket, ahol többek között a jellegzetes rituális ceremónia bemutatása is szerepel a kínálatukban. Nem lehet felkészülni a látottakra, egészen egyszerűen lenyűgöző!

Az előadóteremben helyet foglalt, izgatottan pusmogó nézőközönség fokozatosan halkult, ahogy a kezdési idő közeledett. A kupolaterem, a félkörös elrendezés, a szinte karnyújtásnyira fekvő semahane (tánctér), az oldalt elhelyezkedő orkesztra, a sejtelmes világítás, a hűs levegő és az előtérből beszivárgó füstölő illata egyre jobban átitatta az emberek lelkét, hogy hamarosan valami különlegesnek lesznek a szemtanúi.

Az előadó terem

Elkezdődött. Némán vonult be a zenekar és a kórus, előttük nádfuvola, keretdob és hosszúnyakú lant. Megilletődve vártuk, hogy kezdetét vegye a Szema szertartás, a kerengő dervisek tánca, ahol a tánc egyben spirituális utazás is, amely során a lélek felemelkedik Istenéhez, hogy eggyé váljon vele, majd visszatér a földre, hogy tovább szolgálja az emberiséget…

A Szema során minden dallamnak, apró mozdulatnak szimbolikus jelentése van. A nádfuvola könnyed dallamába belehasít a dob, amely a világ megteremtésére kiadott isteni parancsot jelképezi, majd folytatódik a nádfuvola játéka, ezúttal az első lélegzetet szimbolizálva, amely életet lehelt az univerzumba.

A dervisek arca egyre jobban átszellemül, majd a zene ütemére megkezdődik a különleges körtáncuk. A tánccal a világ megteremtésének lehetünk szemtanúi, miközben mély főhajtással tisztelegnek egymás előtt. A fekete köpeny hirtelen lekerül vállukról, készen állnak a spirituális utazásra. Az iszlám hit szerint a fehér a halál színe, ezért fehér ruhájukkal azt fejezik ki, hogy a szertartás idejére az egójuk halott és valami sokkal magasztosabb veszi kezdetét. A dob, a nádfuvola, a lant fojtott ütemére lassan kezdenek forogni saját tengelyük körül, fejüket jobbra hajtva, kezdetben karjaikat a mellkasuk előtt összezárva, majd lassan kitárva, jobb tenyerüket felfelé, a balt pedig lefelé fordítva, hisz amit Istenüktől kapnak, azt maradéktalanul továbbadják az emberiségnek.

slider_886441DD-C1F0-469D-B85A-ACD6733FA356

A zene fokozódik, már nem csak saját tengelyük körül, hanem a tánctéren is forognak, csak akkor kerülhetnek harmóniába Isten teremtésével, ha átveszik a teremtés ősi ritmusát. Szoknyájuk lebben, arcukra földöntúli békesség költözik, lehunyt szemmel, bal lábukon ütemesen forogva újabb és újabb köröket rónak, a zene emelkedik, békesség árad a dallamokból, a szemünk szinte hipnotizálva figyeli, ahogy a dervisruha fodrozódik a fényben, a transz magával ragad mindenkit, majd elnémulnak a hangszerek, a kerengők tovább forognak, végül elcsendesülnek, a nem létező és létező egyesülése megtörtént, a kerengők önmagukat feladva felolvadtak Istenben… A nádfuvola újra a csendbe hasít és imával zárul a Szema, a kerengők csendben imádkoznak, majd kivonulnak…

A nézők az ülésekhez szegeződve maradtak, eltelt talán egy perc is, mire az elménk felfogta, hogy vége, a dervisek elvonultak, mi pedig mehetünk utunkra. Megilletődve hagytuk el a termet.

Mivel a szertartás alatt szigorúan tilos volt a fényképezőgép használata, így nem tudtam megörökíteni a táncukat.

Mevlana

“Gyere közénk, gyere, akárki légy, Lehetsz hitetlen, tűz- vagy bálványimádó, Nem a reménytelenség háza a miénk, Ha százszor is megszegted szavadat, gyere akkor is.” (Tarik Demirkan fordítása)

A misztikus tánc

Mevlana egy tudós fiaként született 1207. szeptember 30-án Afganisztánban és családjával 1228-ban érkezett Konyába, amely akkor a tudományos, kulturális élet központja volt. Az ottani kormányzó új iskolát építtetett, ahol apja halála után Mevlana folytatta a tanítást. Mevlana tökéletesen ismerte az iszlám jogot, az iszlám hagyományokat, a Korán-magyarázatot, a perzsa, indiai és arab irodalmat, de tanult görögül és tanulmányozta a görög filozófusokat is.

Azt tartják, hogy egy nap Mevlana egy konyai bazár műhelyében meghallotta a mester ritmikus kopácsolását és annak hatására táncra perdült. Ezek voltak a dervis tánc első lépései.

Mevlana fáradhatatlanul dolgozott, egyidejűleg tanított és prédikált a dzsámikban, gyakorlati tanácsokat osztogatott a hozzá fordulóknak. A feszített munka megviselte szervezetét és súlyosan megbetegedett. A nagy filozófus és tanító 1273. december 17-én itt hunyt el.

Mevlana halála után először leghűbb követőinek egyike, Hüszameddin Cselebi, majd annak halála után Szultan Veled, Mevlana elsőszülött fia folytatta tovább a nagy művet. Megalakították Mevlana síremléke körül a mevlevi dervisrend központját.

A dervisrend hamarosan kiterjesztette hatását az egész országra, és számos városban alapítottak hasonló iskolákat, központokat. A konyai központ maradt közöttük mindvégig a legnagyobb, legjelentősebb. A köztársasági korszak beköszönte felszámolta a dervisrendeket. A konyai dervisközpont azóta emlékmúzeum.

Mevlana költészete és prózai művei ma is ismertek, szellemi termékenysége elképesztő méreteket öltött. Íme egy a sok közül:

Csend

Meghaltam 

Megszületett bennem egy új Szeretet

Kitárult előttem az igazi Élet

Válj eggyé a végtelenséggel

Törd szét a börtönöd falát

Szökj meg

Szüless bele egy új színbe

Azonnal cselekedj

Sűrű felhő vesz körül

Osonj ki észrevétlenül

Halj meg és élj a csendben

A nyugodtság a legbiztosabb jele annak

hogy meghaltál

A régi életed egy eszeveszett rohanás

volt a békesség elől

De most a szótlan telihold tündöklik fenn

az égen

(Simon Imre fordítása)

 

Források: Wikipédia, Terebess, Turkinfo

Recommended Posts

Leave a Comment

Start typing and press Enter to search