szerző:
ebben a kategóriában: Egyéb

Sokat gondolkozom azon, hogy az expat lét vajon mennyire változtatja meg az ember személyiségét, vagy esetleg – ha a személyisége nem tud idomulni a körülményekhez; milyen túlélési technikát alkalmaz a pszichéje.

Volt egy kollégám, aki folyamatosan betegeskedett. Begyulladt a szeme a folyton szállongó portól (mondjuk ebbe belesegített a közelben működő két cementmű szűrő nélküli működése is), influenzás lett, miközben a 13% relatív páratartalomban esélyük sem volt a kórokozóknak fennmaradni.

Végül a stressz “végezte ki”. Elkezdte útálni a helyet tudat alatt, majd összetűzésbe került a közvetlen kollégáival, nehezen viselve az egyébként szokásos tréfás cukkolást, majd egy furcsa szituációban az apartman-szomszéd helyi családfő megvádolta, hogy kukkolja a feleségét (ami elég lehetetlen a magas falak és a szűk, lesötétített ablakok miatt). Egy kórházi vizit alatt (mikor a szemét kezelték) végül kifakadt, pánikroham tört ki rajta. Ebből lehetett már látni, hogy a szervezete nem képes tolerálni a lelki megpróbáltatásokat, ami egy nem könnyű helyen történő munka és létezés terhével jár.

Két hét múlva esedékes otthoni (angliai) szabadságáról már nem tért vissza hozzánk. Ma már egy katari hasonló intézményben dolgozik és gyakran látogatja a húgáékat Dubajban.

Kinéztem a Wikipédiáról az expat/expatriate magyar megfelelőjének jelentését. Nem véletlen a jellemző magyarázat:

számkivetett (főnév)

Valaki, aki arra kényszerül, hogy száműzetésben éljen; száműzött.

Számkivetettként élt a hegyek között, messze az emberektől.

számkivetett (melléknév)

A polgári jogaitól megfosztott (személy).

forrás: wikiszotar.hu

Javasolt bejegyzések

Szólj hozzá