szerző:
ebben a kategóriában: Szaúd-Arábia

Pletykameserovatunk jelentkezik.

A személyi kultusz legszebb éveit idézi ez az iskolai ünnepség. Természetesen fiúiskoláról van szó, középiskoláról.

Aki kitalálja, milyen apropóból tartották az ünnepséget, … nem, nem fogja senki kitalálni, inkább elmesélem: Miután pár hete meghalt Abdullah király, az utódja, a 79 éves Salman bin Abdulaziz Al Saud, az ő féltestvére lett. Mivel ő sem annyira fitt már, több stroke-ja volt már állítólag; belőle is régi király lehet hamarosan – Allah óva meg jó egészségben! – már most gondolni kell az utódlásra; Rijádba rendelték az itteni tartományi herceget és újat neveztek ki a tartomány élére. Ugye tetszik érteni. A királyi család mintegy ötezer főt számlál, jut mindenhova.

Nos, a tartomány elgondolkodott, mivel is köszönthetnék az új herceget. Legyen egy ünnepség. Milyen ünnepség? Iskolai, az olyan nemes dolog. Node most nincs mit ünnepelni az iskolákban, az évzáró közvetlenül Ramadán előtt, június közepén lesz! Nem baj, találjunk ki valamit, például alapítsunk egy díjat, jó tanulmányi eredményért, kerítsünk egy vállalkozót, aki majd véletlenül szponzorálja és spontán felajánlja, hogy a díj neve ezentúl viselje Faisal bin Mishal herceg nevét. De klassz, erre talán idelátogat a jó herceg. Így is lett, eljött a herceg; a város szép rendőrségi villogó-díszbe öltözött.

Műsor is került, másfél órás műsor. Kik adták? Hát az örökké lelkes középiskolás gyerekek. Miről? Elmondom nektek: A modernkori Királyság történetéről, kezdve azzal, hogy az első király – akkor még az egyik törzsszövetség feje – elűzte a gonosz hordákat (mármint azokat a szintén helyieket, akik pechjükre nem tartoztak az ő családjához), majd jöttek az amerikaiak, megtalálták az olajat, és lett szép gazdagság, meg városok, meg utak meg nagy népi boldogság. (Ja, azt elfelejtettem mondani kedves gyerekek, hogy a gyerekek anyukái nem tudtak részt venni az ünnepségen – biztos nem értek rá, mert otthon készítették épp az ünnepi vacsorát. Mind egy szálig.)

Aztán volt még a régi királyt búcsúztató szám, meg még volt az új királyt dicsőítő dal, persze nem maradhatott el az egyébként jelen lévő új herceg pályafutását bemutató zenés eposz sem (én pl. imádnám magam 40 percig nézni az orrom előtt lévő kivetítőn minden nap – a legélvezetesebb a saját beszédeim visszahallgatása lenne, milyen okosakat is mondtam), és ki ment volna haza büszke hadseregünk hőstetteinek felsorolása nélkül, ahol fess és komoly arcú, fekete bankrablómaszkos legények védik éppen a hazát, szorgosan lődözve és robbantgatva maguk körül; kihúzva magukat, amikor veszélyesen kinéző fegyvertelen civileket kísérnek ki rejtekhelyükről (ugye megvan még Monty Python-éktól: nem tehettem mást; le kellett fegyvereznem, mikor eperrel támadt rám…).

No, jó szórakozást Nektek a szaúdi musical-részletekhez, ilyet úgyis ritkán látni a pesti Broadway-n. Amúgy az énekes gimnazista srác kifejezett tehetség, először úgy tűnt, playback-ről szól a nóta, pedig nem. Rendkívül jól nyomta, csak el ne tékozolódjon, nehogy bedarálja a show-biznisz.

Gyerekek, na ki a legügyesebb – mit hagytam ki? …. igen, jól van: hát a díjátadót. Nos, az kettő perc volt. Diákok színpadra felvonultak, fotó, majd levonultak. Khalas. Ja, és mi lett a díj neve: Faisal bin Mishal – Bin Sammar Díj (kombinálva a fővédnök és a szponzor nevét). Mindenki repesett az örömtől és meghatódottságtól. Tapsoltam.

Bármely más ország történelmével való hasonlóság vagy egyezés nyilván a puszta véletlen műve.

Jó éjt, gyerekek, aludjatok most már.

 

Javasolt bejegyzések

Szólj hozzá